Az ideológia születése
Bognár Zoltán utolsó frissítés: 13:28 GMT +2, 2016. május 16.Kísértet járja be Európát, az ideológia kísértete.
Én is. Azonban nem írnék erről itt, ha az ideológia fogalomtörténete könnyen hozzáférhető lenne magyar nyelven – de, mint kiderült, nem az. Sőt, mint látni fogjuk, a tankönyvek némi félreértésre is okot adnak. Írtam tehát erről egy tanulmányt (a Többlet folyóirat 2015/3-as számában olvasható), amit ebben a rövid cikkben összefoglalok. Mindazok számára, akik úgy érzik, nem lehet kerek az életük, amíg nem kapnak választ a fentebb leírt kérdésre, de különös tekintettel a politikával, társadalomtudományokkal, filozófiával vagy irodalomelmélettel foglalkozók számára.
Akiknek már megvan a válasz, vagy nincs meg, de úgy érzik, enélkül is kerek az életük, nos, azoktól elnézést kérek.
Politikai relevanciája miatt a fogalom jelentése megszületésének pillanatától a különböző politikai érdekek és látásmódok mentén újra és újra átértelmezéseken esett át.
A 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság kialakulásakor a politika és a társadalomtudományok figyelme ismét az ideológia fogalmára irányult. A terminus egyre gyakrabban tűnt fel politikai beszédekben, és egyre többször szerepelt tudományos publikációk címeiben. Amíg egy bővülő gazdaság viszonyai közepette az egyes emberek vagyoni helyzetének alakulását könnyű az egyének személyes döntéseinek és erőfeszítéseinek tulajdonítani, a válság a status quoból fakadó szerkezeti okokra irányítja a figyelmet.
Az etikai, politikai filozófiai és szakpolitikai vonatkozású kérdéseket pedig nem csak a szakma veti fel, hanem minden szinten fontossá válnak – és ennek következtében a politikai napirend kiemelt témáivá. Doktrínákról, eszmerendszerekről, irányzatokról és nézetekről folynak a viták a médiában, a politikusok axiológiai elemzésekbe bocsátkoznak, a fogyasztói társadalmak nagyvárosaiban utcára vonuló tömegek ideológiakritikát művelnek. Miután a gyűjtőpártok politikusai és a poszt-strukturalista teoretikusok – a marxi gyökerű szemléletek képviselőit is beleértve – eltemették, az ideológia terminus reneszánszát éli.
Kísértet járja be Európát, az ideológia kísértete.
Az ideológia terminus születése
A magyar nyelvű egyetemi tankönyvek azt lelkiismeretesen megemlítették, hogy az ideológia terminust Destutt De Tracy (1754 – 1836) alkotta meg. Azt azonban, hogy pontosan mikor, miért, és mit értett alatta, már nem tudtuk meg belőlük – most azonban kiderül ez is.
De Tracy nagy valószínűséggel a jakubinus diktatúra idején találta ki az ideológia szót. Azalatt a tizenegy hónap alatt, amíg 1793 és 1794 között börtönbe zárva sorsára várt. [Terry Eagleton: Ideology: an introduction. Verso, London - New York, 1991, 66.]
A kifejezést dokumentálhatóan 1796. június 20-án használta először a francia Nemzeti Intézetben mondott székfoglaló beszédében. [Emmet Kennedy: "Ideology" from Destutt De Tracy to Marx. Journal of the History of Ideas, 40. évf., 1979/3, 354.] A tudományos munka céljának az okok és gyakorlati következmények megismerését tekintette, és úgy vélte, egyetlen létező tudomány sem látja el megfelelően ezt a feladatot (ez a gondolat akkoriban elég divatos volt a nagy egóval megáldott tudósok körében). Éppen ezért saját tudományos tevékenységét új, más konnotációval nem rendelkező kifejezéssel kívánta megnevezni. Erre pedig az ideológia terminust találta legmegfelelőbbnek, mint az ideák tudománya (ideologie, ou la science des idées). [Brian W. Head: Ideology and Social Science. Destutt de Tracy and French Liberalism. Springer Netherlands, Dordrecht, 1985, 45.]
A magyar nyelvű szakirodalomban az „eszmék tudománya” szókapcsolat terjedt el – de Tracy ideológia kifejezésének fordítására. Azonban ennek használata akár félreértésről is tanúskodhat, és további félreértésre adhat okot (nem találtam magyar fordítását az Ideológia elemei című, ötkötetes, terjedelmes munkájának, de Szigeti Attilával dolgozunk az ügyön – ami a vonatkozó részeket illeti).
De Tracy felfogásában az ideológiát nem mint valamiféle, a különböző politikai nézeteket, világnézeteket, vélekedéseket összehasonlító, elemző vagy eszmetörténeti vizsgálódásokat folytató tudományként kell elképzelni. Amit ő ideológia alatt értett, az nem más, mint az emberi tudás egyetlen lehetséges forrása, az érzékelés nyomán kialakuló érzetek, emlékek, ítéletek és vágyak, azaz ideák [Encyclopedia of philosophy. 760.]vizsgálata.
Az ideológia tehát nem más, mint a Locke-i ismeretelméletre alapozott tudományos rendszer. Az Ideológia elemei első részében az ideológiáját a zoológia részének nevezi. [Destutt de Tracy: Élémens d’idéologie. Première partie. Mme Ve Courcier, Paris, 1817, elektronikus formátum, 8.o.] Locke-ról pedig úgy ír, mint arról a gondolkodóról, aki először ismerte fel, hogy a gondolatok kialakulásának tanulmányozása a fizika része. Saját elődjének Condillac-ot tekinti, azonban az a véleménye, hogy ő nem fejtette ki megfelelően az új tudomány alapelveit. [de Tracy: i.m., 281.]
Az intellektuális műveletek tanulmányozását tekintette a természetes bevezetésnek a tudományok minden ágába, az ideológiát mint tudományt pedig az elsődleges tudománynak, elsődleges filozófiának nevezi.
Azonban az ideológia szerepét a tudomány határain túlra is kiterjesztette. És itt jutunk el De Tracy és ideológia nevet viselő rendszerének másik fontos vonatkozásához: mi volt az oka annak, hogy Napóleon pejoratív értelemben kezdte el használni az ideológia kifejezést, és miért De Tracy-t és követőit, az ideológusokat hibáztatta Franciaország helyzetének rosszabbra fordulásáért?
Az ideológia kifejezés kitalálója szándéka szerint a hamis és metafizikai tudás elleni technikák biztosításán munkálkodott. Fő céljának az észszerű intézmények és erkölcsi szabályok megértetését tekintette. Arra törekedett, hogy az összetett valóságot lebontsa legkisebb alkotóelemeire, és aztán azokból szigorú és koherens módon újból összerakja. A tudományokat egységet alkotóknak gondolta, az emberi viselkedés tanulmányozásának tudományként való elismerése mellett kardoskodott. Azt vallotta, hogy ugyanazok a módszerek minden tudományon belül sikerrel alkalmazhatóak, a humán és társadalomtudományok pusztán tárgyukat tekintve térnek el egymástól. Az ideológia ebben az értelemben a tudományok tudománya. [Head: i.m., 52.]
Az ideológia témakörével foglalkozó szerzők többsége úgy tárgyalja ezt a kérdést, mintha az ideológia terminust kitaláló, naiv felvilágosodáskori gondolkodó minden alap nélkül vált volna Napóleon céltáblájává.
Azonban Napóleon (még ha igazságtalanul is járt el), nem alaptalanul állította, hogy az ideológusokat a mai értelemben vett – és végső soron a napóleoni szemléletet tükröző – ideológikus gondolkodás jellemezte.
De Tracy és társai ugyanis korántsem korlátozták tevékenységüket a tudomány szférájára. Szándéka nem merült ki abban, hogy feltérképezze, mi, hogyan határozza meg az emberek gondolkodását, és miként befolyásolják cselekedetüket. Célja ezen egyértelműen túlmutatott: a társadalmi szervezés tudományát igyekezett kidolgozni, társadalomtudományt, amelynek céljául tűzte ki, hogy intézményeket és tartalmi politikákat ajánljon a társadalmi boldogság maximalizálása érdekében. [Head: i.m., 1.]
De Tracy közéleti szerepet is vállalt, többek között az 1798-ban megalakított francia Köznevelési Tanácsban. Pedagógiai és oktatáspolitikai témájú írásokat publikált. Az akkoriban Párizsban tartózkodó Thomas Jeffersonnal való tudományos együttműködés eredményeként beválasztják az Amerikai Filozófia Társaságba is.
Napóleon 1799-es Egyiptomból való visszatérését követően De Tracy politikai pályára lép, a szenátus első tizenhárom tagjának egyike. A békés külpolitika melletti állásfoglalás miatt Napóleon 1813-ban feloszlatja a szenátust, és meglehetősen zavarta, hogy De Tracy nem elégedett meg a tudás megszerzésével. Rendszere annak terjesztését is magában fogalalta.
Az uralkodókat és törvényhozókat az emberiség tanítóinak tekintette. Amellett érvelt, hogy a haladást az intézmények megváltoztatása révén lehet elősegíteni, tudatosan befolyásolni kell a nép gondolkodásmódját. A tudósok feladatát nem csak az igazság feltárásában jelölte meg, hanem a közgondolkodás megváltoztatását is kötelességüknek tekintette. A törvényhozók és pedagógusok hivatását pedig a tudományos eredmények nép felé való közvetítésében látja. A formális oktatás mellett a nép nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett, az általa helytelennek vélt szokások megváltoztatására, és a helyes szokások kialakítására törekedett. [Head: i.m., 51.]
Az ideológiát a közoktatásban a köztársaság alapértékeinek bizonyítására felhasználható és felhasználandó tudományként kezelte, olyan eszköznek, amely hozzájárul az új társadalmi és politikai rend stabilizálásához és a köztársaság intézményeinek konszolidálásához. De Tracy azt vallotta, hogy a kormányzatnak joga van a közvélemény befolyásolásához, de a teljes kontroll alá vonását elutasította. Azon véleményének is hangot ad, hogy külön tanterv alapján, és külön intézményekben kell oktatni az elit és a nép sorából származó gyermekeket. [Head: i.m., 70.]
Az ideológia első jelentésváltozása: Napóleon pejoratív újraértelmezése
Mint láttuk, de Tracy és követői, az ideológusok, tevékenységüket nem korlátozták pusztán a tudományos munkára, közülük többen is közéleti szerepet vállaltak, fontos állami tisztségeket töltöttek be, és a társadalomra és politikai intézményekre vonatkozó nézeteiknek megpróbáltak a gyakorlatban is érvényt szerezni.
A de Tracy és Cabanis köré csoportosuló tudósok megingathatatlanul hittek abban, hogy az ideológia meg fogja változtatni a világot. És úgy gondolták, hogy az ideológiával és személyükkel szembeni ellenérzéseket tulajdonképpen az táplálja, hogy a világot mindörökre butaságban megtartani akarók ezt maguk is felismerték. [Kennedy: i.m., 358.]
Az ideológusok névvel illetett csoport tagjai polgári liberális nézeteik miatt – jóllehet, kezdetben támogatta őket – kényelmetlenné váltak az önkényuralomra törő Bonaparte Napóleon számára. A szabad véleménynyilvánításért, szabad sajtóért, egyéni szabadságjogok biztosításáért, a képviseleti testületek önálló működéséért, valamint az egyház és állam elválasztásáért küzdő liberális tudósok aggódva figyelték a császárság ideje alatt lezajló folyamatokat. Amint azt de Tracy maga írja 1815-ben, attól féltek, az elnyomás olyan hosszú ideig fog tartani, hogy a nép végül hozzászokik. [Head: i.m., 178.]
A minden valószínűség szerint Napóleon által elrendelt lejáratási kampány 1800 első heteiben kezdődött el: publicisztikákban metafizikus álmodozásnak nevezték de Tracy ideológiáját, haszonlesőknek nevezték az ideológusokat, gúnyosan a metafizikus frakciónak keresztelték el őket, akik intrikáikkal az ország felforgatásán dolgoznak. Amikor Napóleon az egyház segítségével kívánta megszilárdítani hatalmát, 1801-ben a szenátus előtt, nyilvánosan, a köztudottan a szekularizáció mellett elkötelezett csoport ellen fordult, beszédében úgy fogalmazott, hogy nagyotmondók és ideológusok, akik mindig a fennálló hatalom ellen harcolnak (ezzel az érveléssel máig ható hagyományt teremtett uralkodók, elnökök és miniszterelnökök körében). [Kennedy: i.m., 358.]
Amikor seregeinek Poroszországból Spanyolországba való áthelyezését készítette elő, Napóleon 1808-ban Erfurtban arra intette a poroszokat, hogy tartózkodjanak az ideológusoktól, akik veszélyes álmodozók, mindannyian álarcot viselő materialisták, akik valamiféle rendszert kívánnak kikínlódni magukból, de hiába keresnek, mert nem fognak jobbat találni a kereszténységnél, amely megbékélteti magával az embert, valamint közbiztonságot és békét teremt. Az ideológusokat az illúziók lerombolóinak nevezte, akik elrabolják az egyénektől és a népektől az illúziókban élés jelentette boldog kort. [Kennedy: i.m., 359.]
Napóleon a szakirodalomban legtöbbet idézett ideológusokra tett elítélő kijelentései 1812. december 20-i szenátusi beszédében hangoztak el:
„Ez a ködös metafizika a végső okok titkát kutatja (legalábbis képviselői ezt állítják) – magát a törvényhozást a népre, és nem az emberi szív törvényeire meg a történelem leckéire alapozná. Ez a metafizika a mi szép Franciaországunk legnagyobb szerencsétlensége. Az efféle tévedések csak egy véres rezsim kialakulásához vezethetnek, amiben már volt részünk. Ki hirdette meg a lázadás jogát, és tekintette azt egyúttal kötelességnek? Ki hízelgett a népnek, azt állítván, hogy a tőle elvitathatatlan szuverenitást eddig még gyakorolhatta? Ki rombolta le a törvények tiszteletét és szentségét azzal, hogy függővé tette, de nem ám az igazságosság szent elveitől, a dolgok természetétől és a polgári igazságosságtól, hanem kizárólag az olyan emberek gyülekezetétől, akik semmit sem tudnak a polgári és a büntetőjogról, nem ismerik sem a civil, sem az adminisztratív, sem pedig a katonai igazgatás szabályait?” [Kiss Lajos András: Az értelmiség romlásáról, 2015.08.12.]
A Napóleonra irányuló figyelemnek köszönhetően ebben a kontextusban és ebben az értelemben – mint a valóságot elfedő téveszme – vált az ideológia kifejezés Európában széles körben ismertté. Később Marx és Engels is a napóleoni értelemben használja a hamis tudat jelölésére, és ebben az értelemben teszik a politika és a humántudományok egyik kulcsfogalmává.
Az ideológia eredeti jelentésének félrevezető értelmezése mellett tehát a szakirodalomban fel-felbukkan az ideológusok tevékenységét illető félreértés is. De Tracy és köre nem pusztán politikai tevékenységével váltotta ki Napóleon haragját. Nem minden alapot nélkülözően vádolta a tudósokat elméleteik társadalmi és politikai síkon történő felhasználásával. Az ideológia tudományának és de Tracy pályafutásának áttekintését követően beláthatjuk, hogy Napóleon helyesen konstatálta, hogy az ideológusok egy elméleti rendszer mentén a világ megváltoztatására törekedtek – vagyis az ideológia mai jelentése értelmében is ideológusok voltak.
A történetnek folytatása is van. Mivel túlléptem a megbeszélt terjedelmet, néhány nap múlva megírom a második részben.
A szöveg legnagyobb része megjelent a szerző által a Többlet folyóirat 2015/3-as számában közölt Az ideológia fogalmának jelentésváltozása. A gondolatok tudományától a hamis tudaton át a tudásszociológia értékmentes politikai tudás koncepciójáig című tanulmányban.
Könyvészet:
Terry Eagleton: Ideology: an introduction. Verso, London - New York, 1991.
Emmet Kennedy: "Ideology" from Destutt De Tracy to Marx. Journal of the History of Ideas, 40. évf., 1979/3.
Brian W. Head: Ideology and Social Science. Destutt de Tracy and French Liberalism. Springer Netherlands, Dordrecht, 1985.
Destutt de Tracy: Élémens d’idéologie. Première partie. Mme Ve Courcier, Paris, 1817, elektronikus formátum.
Kiss Lajos András: Az értelmiség romlásáról, 2015.08.12
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!